2015. július 27., hétfő

3.

3.

A többi óra nem volt annyira érdekes, talán a matek. Nos, a matek tanáromról azt kell tudni, hogy nagyon érdekes figura. Kb vagy húsz percet késett. Miután beesett az órára és bele is fogott az anyagba, én voltam az „új lány” de mint láttam a többiek sem értettek többet, mint én. Ő lett Bari, a szeleburdi zseni.
Elérkezett a sorsdöntő ebédszünet. Itt lenne az alkalom, hogy talán én is a „menőkhöz” tartozzak, de nem érdekel, ha engem utálnak, de senki sem bánthatja a  barátaimat. Viki igen is okos lány. Ma szinte azt hittem én leszek kiközösítve és mindenki engem fog kigúnyolni, mert új vagyok, de Viki és Luca azonnal mellém léptek és istenemre mondom soha nem voltak ilyen jó barátaim. Ezt nem jelenthetném ki az első napon, de hát így van.. Majd elválik.
Csengő szó után hívtak Lucáék, hogy menjünk enni és én persze, hogy velük mentem. Az ebédlő elég zsúfolt volt. Megálltam és jól szemügyre vettem mi is folyik itt. A terem közepén volt a legzsúfoltabb a helyiség. Ott ült Brigitta, Márk, Kristóf, Rebeka (Brigitta csicskája) és még pár ismeretlen arc. Brigitta volt a középpontban ő visítozott valamit és egy csomó fiú körbevette. Kristóf súgott valamit Márknak és hirtelen mind a ketten felém fordultak. Jajj nagy ég
L
Kristóf intett és mosolyogva vissza integettem, Márk pedig lenézően elfordította a fejét. Beképzelt bunkó.
A helyiségben kialakult egyfajta rendszer. Volt Brigittáék asztala az egyfajta”Menőség”. Mellettük nem messze voltak a stréberek, kockák, művész lelkek, izomagyúak, stb stb. Kész röhej, ami itt folyt. Mintha mindenki csak egy személyiség lehetne.
- Hé csajszi nem jössz? – lépett mellém Luca, majd szó nélkül követtem. Sorba álltunk majd miután megkaptuk a kajánkat elindultunk helyet keresni. Leültünk egy eldugott kis asztalhoz.
- Lányok én nem értem ezt az egészet! Mégis mi ez a rendszer? – akadtam ki teljesen.
- Mire gondolsz? – kérdezték egyszerre
- Olyan mintha az állatkertben lennénk. Minden állatfaj egy külön ketrecben van. Vegyük például az oroszlánt és a gazellát, nem rakhatod egy ketrecbe őket, mert hát tudjuk, mi lenne a vége…. Ez is ilyen. Mondjuk, például egy kocka bemerészkedne a menők közé. Ugyan az. – mondtam ki a nyílván valót.
- Hát van benne valami.. – mondta Viki.
- Igazad van de mégis mit tehetnénk ellene ? Ez már ősidők óta így van. Ezen egyszerűen nem lehet változtatni! – akadt ki Luca. Majd mielőtt bármit mondhattam volna fogta a tálcáját és elment.
- Ne haragudj rá. – azzal ő is fogta magát és elviharzott. Ez a nap kész röhej. A nap további részében próbáltam meghúzni magam. Véget ért az utolsó óra ( Irodalom) majd haza siettem mielőtt még jobban megutálnának az emberek.
- Milyen volt a napod ? – kérdezte anyu miután beléptem a házba. Hát Márk utál, Luca és Viki elrohantak tőlem, Brigitta is biztos pikkel rám ja és én vagyok a hülye „ Új lány” ezért csak azt mondtam:
- Remek ! Minden remek volt!  - aztán fogtam magam és elrohantam a szobámba. Ez a nap …no comment.



2 megjegyzés: