2.
Első óránk az újdonsült osztályfőnökömmel volt, Asztalos
Annával ráadásul,nyelvtan. Egy alig 160 cm magas, hosszú barna hajú, szemüveges
idősebb hölgy lépett a terembe. Úgy vettem észre, hogy a többiek tartanak tőle,
ugyanis mikor belépett mindenki elhallgatott és még a légy zümmögését is
lehetett hallani. Nekem maga a nyelvtan is félelmetes volt, de ez a hölgy is
elég szigorú teremtésnek látszott.
- Jó reggelt emberek! A múlt órán elég nehéz anyagot vettünk, de úgy gondolom az az egy nap elég volt a felkészülésre. Nézzük, ki szeretne felelni? - miután a tanár száját elhagyták ezek a szavak, mindenki behúzta „fülét, farkát” és hallgatott.
- Rendben, mivel ennyi az önként jelentkező, de értsék jól, hogy több ilyen ajánlat nem lesz Molnár Kristófot szeretném, hogy elmondja mi volt a tegnapi anyag.- Kristóf nagy nehezen feltápiszkodott mögülem és kikullogott a tábla elé. Látszott rajta, hogy gőze sincs az anyagról, így gyorsan még mielőtt jól meggondolhattam volna, feltettem a kezem.
- Igen!..öhm csak nem maga az új diákom ….Odett ?
- De igen, bocsánat a kellemetlenségért, de nem volt még alkalmam elkérni az órarendemet és az egyéb papírjaimat. -
- Lehet, hogy maguknál nem az a szokás, hogy óra közben nem szakítjuk félbe a tanárt de itt a mi gimnáziumunkban nem megengedett ez a féle viselkedés. Most elnézem önnek, mert új diákként csöppen ide egy teljesen más környezetből, de máskor kérem ez ne forduljon elő.! Máris leszaladok a papírokért,hogy időben kitudja tölteni azokat.- Ami magát illeti drága Kristóf köszönje új osztálytársának, hogy a mai felelést felfüggesztettem. A jövőben viszont várom, hogy önként és dalolva feleljen. -
Kristóf arcán láttam a megkönnyebbülést és a hálát mikor elment mellettem és miután a tanár kiment megkocogtatta a hátamat a tollával.
- Örülök, hogy itt vagy, köszönöm- és megvillantott egy mosolyt. Még mielőtt szólhattam volna valami frappánsat a tanár visszatért a papírokkal a kezében. Meg is jegyeztem magamnak, hogy nagyon gyors kicsi létére. Az óra további részében átvettük a múltkori anyagot miattam és el is ment vele az óra.
Szünetbe megpróbáltam beszélni Kristóffal, de mindig a haverjaival volt és semmi kedvem nem volt újra Márkkal találkozni..Fogtam magam és kisétáltam a folyosóra és a korlátra támaszkodtam.
- Hallod nagyon rendes volt tőled, amit tettél, de komolyan – lépett mellém Luca.
- Hisz én semmit nem tettem, csak felraktam a kezem – szabadkoztam.
- Láttad, hogy Kristóf nem tud semmit és úgy cselekedtél, hogy segítesz neki. Ugye így volt? – nézett rám mosollyal az arcán.
- Hát azt hiszem, de lehet csak nagyon akartam azokat a papírokat!- és elnevettem magam. - Az biztos a tanár megjegyzett magának, és félek is tőle.
- Nem csak te vagy így vele- csatlakozott hozzánk Viki. Mi már három éve vagyunk a szolgái drága Yoda mesterünknek, de még most is nehéz vele. - ekkor mindannyian elkezdtük nevetni. Hümm jó kis csapat vagyunk…
De a nevetésem hirtelen abba maradt, mikor Brigitta lépett mellém.
- Talán a tudatlanságodon nevettek úgy Viktória,, mert azon tényleg van mit !- mielőtt bármit szólhatott volna Viki, folytatta-, Nos, kedves Odett, mint neved is takarja te egy KirályNŐ vagy bár nem tudom mire értik ezt. Ha elfogadsz, egy kis tanácsot nem foglalkozol a Viki félékkel és ebédnél hozzám és a normálisokhoz ülsz- majd hátat fordított és indulóba volt mikor hozzátette - a te döntésed.
- Tudjátok, nem ismerem ezt a lányt, de én nem bírom első perctől fogva. Viki miért tűröd el neki, hogy így beszéljen veled?- fordultam szegény Vikihez.
- Nem merem, egészen kilencedik óta piszkál, azért mert véletlenül egyforma nyakláncot vettünk. Én hiába magyarázkodtam azt mondta majmolom és az egész osztály előtt lejáratott. -
- Hidd el ilyen nem fog még egyszer megtörténni!- nem akarom, hogy ő is úgy járjon, hogy kitaszítsák az osztályból és ő legyen a fura lány az osztályba, olyan mint én voltam(vagyok)…..
- Jó reggelt emberek! A múlt órán elég nehéz anyagot vettünk, de úgy gondolom az az egy nap elég volt a felkészülésre. Nézzük, ki szeretne felelni? - miután a tanár száját elhagyták ezek a szavak, mindenki behúzta „fülét, farkát” és hallgatott.
- Rendben, mivel ennyi az önként jelentkező, de értsék jól, hogy több ilyen ajánlat nem lesz Molnár Kristófot szeretném, hogy elmondja mi volt a tegnapi anyag.- Kristóf nagy nehezen feltápiszkodott mögülem és kikullogott a tábla elé. Látszott rajta, hogy gőze sincs az anyagról, így gyorsan még mielőtt jól meggondolhattam volna, feltettem a kezem.
- Igen!..öhm csak nem maga az új diákom ….Odett ?
- De igen, bocsánat a kellemetlenségért, de nem volt még alkalmam elkérni az órarendemet és az egyéb papírjaimat. -
- Lehet, hogy maguknál nem az a szokás, hogy óra közben nem szakítjuk félbe a tanárt de itt a mi gimnáziumunkban nem megengedett ez a féle viselkedés. Most elnézem önnek, mert új diákként csöppen ide egy teljesen más környezetből, de máskor kérem ez ne forduljon elő.! Máris leszaladok a papírokért,hogy időben kitudja tölteni azokat.- Ami magát illeti drága Kristóf köszönje új osztálytársának, hogy a mai felelést felfüggesztettem. A jövőben viszont várom, hogy önként és dalolva feleljen. -
Kristóf arcán láttam a megkönnyebbülést és a hálát mikor elment mellettem és miután a tanár kiment megkocogtatta a hátamat a tollával.
- Örülök, hogy itt vagy, köszönöm- és megvillantott egy mosolyt. Még mielőtt szólhattam volna valami frappánsat a tanár visszatért a papírokkal a kezében. Meg is jegyeztem magamnak, hogy nagyon gyors kicsi létére. Az óra további részében átvettük a múltkori anyagot miattam és el is ment vele az óra.
Szünetbe megpróbáltam beszélni Kristóffal, de mindig a haverjaival volt és semmi kedvem nem volt újra Márkkal találkozni..Fogtam magam és kisétáltam a folyosóra és a korlátra támaszkodtam.
- Hallod nagyon rendes volt tőled, amit tettél, de komolyan – lépett mellém Luca.
- Hisz én semmit nem tettem, csak felraktam a kezem – szabadkoztam.
- Láttad, hogy Kristóf nem tud semmit és úgy cselekedtél, hogy segítesz neki. Ugye így volt? – nézett rám mosollyal az arcán.
- Hát azt hiszem, de lehet csak nagyon akartam azokat a papírokat!- és elnevettem magam. - Az biztos a tanár megjegyzett magának, és félek is tőle.
- Nem csak te vagy így vele- csatlakozott hozzánk Viki. Mi már három éve vagyunk a szolgái drága Yoda mesterünknek, de még most is nehéz vele. - ekkor mindannyian elkezdtük nevetni. Hümm jó kis csapat vagyunk…
De a nevetésem hirtelen abba maradt, mikor Brigitta lépett mellém.
- Talán a tudatlanságodon nevettek úgy Viktória,, mert azon tényleg van mit !- mielőtt bármit szólhatott volna Viki, folytatta-, Nos, kedves Odett, mint neved is takarja te egy KirályNŐ vagy bár nem tudom mire értik ezt. Ha elfogadsz, egy kis tanácsot nem foglalkozol a Viki félékkel és ebédnél hozzám és a normálisokhoz ülsz- majd hátat fordított és indulóba volt mikor hozzátette - a te döntésed.
- Tudjátok, nem ismerem ezt a lányt, de én nem bírom első perctől fogva. Viki miért tűröd el neki, hogy így beszéljen veled?- fordultam szegény Vikihez.
- Nem merem, egészen kilencedik óta piszkál, azért mert véletlenül egyforma nyakláncot vettünk. Én hiába magyarázkodtam azt mondta majmolom és az egész osztály előtt lejáratott. -
- Hidd el ilyen nem fog még egyszer megtörténni!- nem akarom, hogy ő is úgy járjon, hogy kitaszítsák az osztályból és ő legyen a fura lány az osztályba, olyan mint én voltam(vagyok)…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése