Kezdet

Odett

Szeret, vagy nem szeret?

Kezdet

Azt mondják az emberek, hogy minden kezdet nehéz. Nos, ez valóban így van. Miután nagy nehezen túltettem magam azon a tényen, hogy igen különc személyiség vagyok, anya elhatározta, hogy elköltözünk. Mivel anyával és a húgommal éltünk édes hármasban, anyának pedig elég nehezen sikerült jó állást találnia, így nem tehettem mást, csak támogatni tudtam. Jól döntöttünk? Vagyis anyának egy nagyon jó lehetőség, de nekem egy újabb kemény iskola, amibe újra el kell fogadtatnom magamat. Az előző iskolában én voltam a különc. Az a lány voltam, aki a szünetekben olvasott mialatt a többiek a normális tini módra beszélgettek. Azonban félreértések ne essenek, nem voltam kitűnő tanuló, nem voltam az osztály legkedvesebb egyben leggorombább személyisége sem. Ezért voltam különc, mert ha kellett kiálltam magamért, viszont ha egy felelésről volt szó majdnem elájultam mikor ki kellett állnom az osztályom elé. Ez vagyok én, Király Odett.

Miután nagy nehezen rávettem magam, hogy kimásszak az ágyból nekiestem a szekrényemnek és próbáltam valami elviselhető szerelést összehozni. Bármit felvettem, nem tetszett, mégis mit akarok én? Tizenegyedikesként új iskolába jönni nem egy nagyon jó dolog. Lemaradtam a gólyatáborról, közös kirándulásokról, az első kalandról, mikor felfedeztük az iskolát és arról, hogy jól összebarátkozzak az osztálytársaimmal. Én leszek az új csaj, mindenki meg fog bámulni és nem tudok majd senkihez sem oda menni, beszélgetni. Ez az én formám. Na jó elég! Ott vannak neked a könyvek, és különben is, ha az előző sulit is túl élted ez is menni fog-mondogattam magamnak. Gyorsan felkaptam a ruháimat és rohantam is a suliba. A suli nem volt túl messze, hamar megtaláltam miután nagy betűkkel fel volt írva: KARINTHY FRIGYES GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM. Budapest egyik legnehezebb iskolájába jelentkeztem, és csodálkoztam is, hogy felvettek. Beléptem az ajtón és egyből nekem jött egy szőke, igen jóképű srác:
- Bocsi, nem akartam neked menni - magyarázkodott. -Várj, csak te új vagy itt, jól gondolom? – ez az, máris feltűnt az első embernek.
- Igen, Király Odett vagyok és a 11.B osztályba érkeztem.
- Örülök, hogy megismerhetlek osztálytárs! Molnár Kristóf vagyok. – nyújtotta felém a kezét. – Gyere, majd én segítek kiigazodni. – mosolygott rám.
És itt kezdődött el a barátságunk. Felvezetett a termünkbe és megláttam az osztályomat. Hát mit ne mondjak, elég fura banda.
- Nézd csak Márk, kit hoztam! Ő itt Király Odett, az új lány!- ez aztán a név „az új lány”. A fiú, aki név szerint Márk, csak nézett rám és megállapítottam, hogy elég helyes, főleg a zöld szeme tetszett…
- Oké..és? – vonta fel a szemöldökét, amolyan „Mit kezdjek vele?” Stílusban.
Ez volt az a pillanat mikor rájöttem, hogy nem leszünk jóba. Mielőtt megkerestem volna a helyem megjelent az ajtóban egy eléggé bolondos, de annál inkább szimpatikusabb lány. Meglepetésemre leült mellém.
- Mizu csajszi? Te vagy az új lány – pff. már megint.
- Igen Odett vagyok és te?
- Luca vagyok am csípem a felsőd- mutatott az egy egyszerű fekete felsőmre.
Áhh szia Luca és..am- ült le közénk egy kicsi hosszú barna hajú lány- Odett és te?
- Viki vagyok te meg…- igen az új lány.
Most nagyon örültem a csengőnek pedig egyáltalán nem szoktam. Luca és Viki leültek mellém Kristóf és Márk pedig mögénk. A csengő után nem sokára megérkezet egy szőke gödör hajú lány akit később megtudtam Brigittának hívnak majd odalépett hozzám és így szólt:
- Na még egy lúzer - ezzel hátra ment a többiekhez. Ez aztán igazán kedves.
- Ne törődj vele ő már csak ilyen!- mondta Luca. Hát vele sem leszek jóba…
- Na jó de most komolyan én azt hittem valami dögös szőke jön vagy valami milyen név már az hogy Odett a olyan mintha azt mondanád hogy „ott ett” – hallgattam fél füllel amit beszélgetnek rólam az új osztálytársaim ez aztán a kedvesség.
- Ugyan hagyd már szerintem igen kedves lánynak tűnik és amúgy is az Odett szép név- és ezzel a mondattal minden kétség elszállt mi tényleg jóba lesünk, de Márkkal kitudja mi lehet, nem ismer mégis ilyen..azt hiszem elegem van belőle…